Gyerekmunka, 21. század

Most szembesültem a számokkal: az ágazati kerettanterv szerint ügyvitel szakirányon például kilencedik évfolyamon a nyári gyakorlat ideje 70 óra. Tizedik évfolyamon 140 óra. Ezt a két évet a mi iskolánk az intézmény keretein belül oldja meg. Fogalmam sincs, milyen tartalommal fogja megtölteni, abba meg bele se merek gondolni, hogy ki fogja megtartani ezeket a foglalkozásokat, hát persze, hogy mi. A szabadságunk ideje alatt, ami kilencedikeseknek napi 7 óra/két hét, tizedikeseknek a duplája. Ha több párhuzamost évfolyam fut, és van legalább négy szakirány, lehet, hogy nem is megyünk szabadságra?!

Hallottam, igen, hogy régen szakközépiskolákban kellett menni nyári gyakorlatra, ám azt nem az iskolában töltötték, hanem cégeknél, benne az életben. Az oktatáspolitika ettől az évtől gondolom fokozott mértékben szeretne ügyelni arra, hogy nehogy lézengjenek a gyerekek nyáron. Azt nem tudom pontosan, hogy az, hogy ezt az időt a gyerekek az iskolában töltik, a mi döntésünk-e vagy sem. De utánajárok.

És akkor még nem is beszéltem a közösségi szolgálatról, ami 50 óra, szóval szépen tendálunk afelé, hogy a gyerekeknek egyáltalán ne legyen nyári szabadsága. (S ha a gyakorlati időt az iskolában töltik, nekünk se.) Ráadásul ezeket a munkákat és gyakorlatokat mind ingyen végzi majd, mintegy a tanulmányai részeként, azaz pont azt fogja megtanulni, hogy az állam ingyen dolgoztathat bárkit, és nem, nem kell kiállni a jogos fizetségéért és követelni azt. Mert idejét, életét és vérét kell adnia, szolgálat gyanánt. (Vö. a pedagógiai  munka szolgálat, életforma.) Átnevelés folyik.

Minél mélyebben belelátok ebbe a rendszerbe, annál erősebb a hányingerem.