Ofő junior

Tulajdonképpen mindenki hálát adhat a sorsnak, akinek már kikerültek a gyerekei az iskolarendszerből, mert ami most felmenő évfolyamokon megy, az egyszerűen őrület. A kilencedikes osztályomban heti 35 óra az alap, de ehhez jönnek majd még a korrepetálások, a plusz órák, a kiegészítő foglalkozások, amit a tanároknak be kell osztani, hogy nekik is meglegyen a 22-26 feltölthető, ugye.
Háromszor van nyolc órájuk egy héten, nem tudom, átgondolta-e ezt valaki, hogy egy fél négykor végző bejárós gyerek mikor ér haza, mikor ebédel (nálunk nincs menza) és mikor tanul. Ma a hetedik (ofői) órában könyörögve néztek rám, hogy engedjem ki őket a büfébe, és azért is nagyon hálásak voltak, hogy ehettek az órán. (Amit, ha a főnök egyszer megtud, majd jól elagyabugyál, mert megszegem a házirendet, és "nem képviselek egyforma, egységes értékrendet". Hogy kivel? Hát vele. Aki még életében nem gondolkodott el a 14 évesek biológiai és pszichés igényein.)

Ma megkérdezték, miért van ennyi órájuk, mondtam, hogy hát mert rossz időben születtek sajnos.
Úgyhogy mindezek okán el is durrant az agyam, amikor az osztályban tanító töritanár önkényesen kitalálta, hogy a heti kettő mellé beiktat plusz egyet, mert különben nem tudja megtanítani a (előző évekhez képes kibővített) kilencedikes tananyagot év végéig. Igaz, hogy az ő feladata a kilencedikesek felzárkóztatása lenne, de ezt úgy értelmezte, hogy abban az osztályban, ahol tanít, 35 embernek fog tartani még egy töriórát, ami a héten a negyedik darab nyolcadik óra lenne. Fél nap alatt vágtam alá a projektnek, ami miatt most valószínűleg mérges rám (jó, hogy ő is egy idióta, de a főnök is, aki azt se tudja, mit engedélyez). De hát ez a harmadik hét, és már négyen betegek, valamint én sem vagyok a toppon, igen, megérzem, hogy a 22 óra nem annyi, hanem 25, de csak azért nem 26, mert egyet le lehet csalni. És igazán kíváncsi vagyok, hogy értette a főnök, hogy nem tudja, mi bajunk, eddig is ennyi volt a munka. Hát az lehet, de az arányok erősen megváltoztak azzal az ideológiával, miszerint én csak akkor csinálok egyáltalán valamit, ha bemegyek egy osztályterembe, ami tele van diákokkal...

Aztán rögvest kiderült az egyik lányról, hogy terhes, majd - egy reggeltől délutánig tartó intervallum alatt - az is gyorsan eldőlt, hogy megtartja a babát. 15 éves. A véleményemet persze nem kérte ki (két hét után fura is lett volna), de elmondta, hogy tanulni szeretne, meg még fiatal ehhez az egészhez, le is akar érettségizni -- de aztán jött a család, főleg az anya, meg a családvédelmis, és jól ráijesztettek. Áprilisra várja, azt hiszem. Amilyen kis naiv, most még úgy gondolja, hogy majd addig iskolába jár, gyorsan megszül, aztán ősszel jön vissza a tizedik osztályba, és majd az anyja (a nagymama) lesz otthon a gyerekkel. Aki egyébként nem ment bele az abortuszba. Az apa (tehát a nagypapa) belement volna, de végül ő sem. Az én óvatos feminista dumám pedig teljesen hiábavalónak bizonyult, igazándiból tudtam is, hogy így lesz, de valahogy nehéz lett volna azt mondani, hogy menyire örülök. Hát most majd megpróbáljuk becélozni az érettségit, rajtam nem fog múlni. Illetve hát nem rajtam fog.

Hát így. A sok óra mellett mondom a gyerekeknek, rangsorolni kell. Nekem is.